Gyermekként, a mesékben volt egy hős és volt egy gonosz, egy ellenség. Mindannyian a hősök bőrébe szerettünk volna bújni. A jótevőjébe, aki legyőzi a rosszat, és elnyeri méltó jutalmát.
Miben különbözik a való élet a meséktől?
A való életünkben is a hős egy egyszerű hétköznapi életben kezdi. Nincs csodafegyvere, nincs csodaereje, de legalábbis nem tud róla.
Csak éli az egyszerű, szürke kis életét, amíg…
…amíg, nem történik valami, amitől úgy érzi itt az idő, hogy elinduljon. Neki induljon az ismeretlennek, a félelmetesnek, és bár fél, de érzi, hogy mennie kell. Akár csak változtatni akar eddigi életén, ki akar törni a szegénységből, vagy érzi, hogy sokkal több van benne, mint, hogy ő legyen a legkisebb királyfi. De lehet, hogy csak az igazit, a neki való leányt keresi.
Vagy, mint a való életben, jön egy betegség, és ráébred, hogy nem ezt, nem így és nem ennyit akart. Mert sokkal, de sokkal több van benne, mint amennyit eddig láttatni vélt.
És az egyszerű szürke kis életéből neki indul a „szegény legény”, hogy megtalálja azt, ami már hiányzik neki, amiről már tudja, hogy kell neki.
Elindul a próbatételek felé, ami számára idegen, fájdalmas, félelmetes és nem tudja mikor lesz vége.
De már tudja és érzi, hogy képes rá. Ráébred, hogy rengeteg csodafegyvere van odabent és sok támogatója odakint.
Elindul az ellenség felé, hogy legyőzze. Gyakran az ellenség nem is odakint lakik. Legtöbbször odabent, a fejében, a gondolatai közt.
De az ellenség az ellenség és veszélyt jelenthet bárhol is van.
A küzdelem folyik. Kint vagy bent.
…és nehéz…
…nagyon nehéz.
De erőt adnak a csodafegyverek, a csodaerő és a támogatók.
Napról napra egyre több erőt.
Míg lehet, hogy a végső erejével, de megnyeri a csatát. Békét talál.
Béke van odabent.
És ami eddig nehézség volt, mára már erőforrássá válik.
És bármilyen fáradt is vagy, nincs nagyobb és több a világon, mint ami most benned van, mert Hős lettél. Te vagy a Hős!
Te vagy az életed hőse!
És elnyerted a méltó jutalmad, a rengeteg tapasztalatot, tanulságot, a dicsőséged, önmagad ismeretét, önmagad szeretetét.
Kell ennél több?
Kell a mindennél több? Ami már a Tiéd.
Használd! Éld! És soha el ne felejtsd.
Szeretettel, Kriszti