Mindünknek az a szeretet, amit gyermekkorunkban kaptunk. Mint ahogy édesanyád megtanította, hogy az asztal az asztal, törvényszerű volt, hogy amit ő ad az a szeretet, bármi legyen is az. És te elhitted, hisz kinek higgy, ha nem annak, aki az életet adta neked.

A szeretet nevében bántani is lehet. De, aki bánt, az nem szeret.

Anyák, akik generációkon át a fájdalmukat adták lányaiknak a szeretetük helyett. Egy csomagot, amivel ők képtelenek voltak megbirkózni. Tovább adták a szülői felelősségükkel, amit szintén nem bírtak el.

A lányuktól várták, azt, amit az anyjuktól ők sosem kaptak meg.

Adás helyett elvártak, szipolyoztak, érzelmileg zsaroltak.

És te, a lány adtál, mindent odaadtál, a szeretetedet, az idődet, a figyelmedet. Az életedet!

Reménykedve, hogy egy percre talán jó lehetsz.

Nem akartál mást, mint, ami járna neked, az anyai szeretetet.

De minden családban van 1 valaki, akinek elég a fájdalomból, elég a szenvedésből és megtöri a generációs mintát, aki szembenéz az őseivel.

Az anyákkal.

Te!

Kiengeded a sok éves elnyomott dühöd, utat engedsz a fájdalmadnak. Kiüríted a szívedből az összes negatív érzést, ami már kövesedett és teret adsz az újnak, a szeretetnek.

Nem veszed el mástól, nem zsarolsz érzelmileg, nem manipulálsz, nem esdekelsz a szeretetért.

Megadod magadnak, azt, amit sosem kaptál meg. Hogy te már érezhetsz.

Szeretettel, Kriszti