Én, én csakis én ...

A szívem sajog, amikor a szülő a feszültségét, belső frusztrációját a gyerekén tölti le, tök mindegy hány éves, mert ő „csak” egy gyerek, vagy mert máson ciki, a más felé viselkedni kell, a más jó képet lásson róla, mert a kifelé mutatott képet akarja láttatni valóságként, a gyerek pedig elbírja ..., majd elfelejti vagy nem, nem lényeges, mert NEM A GYEREK A FONTOS, HANEM ŐMAGA.

 

Amikor a szülő híján van az empátiának, amikor a figyelme nem a gyereken, hanem saját magán van, akkor nem ad, hanem elvesz. Elsősorban a gyermeke gyermekkorát … és egyben megbélyegzi az életét.

Amikor önmagán van a fókusza, nem tudja kontrollálni az érzéseit, a dühét, mert még mindig a saját gyermekkori sebeit nyalogatja, a tátongó űrt töltené, mert sajog. Nem is látja, hogy mint az elefánt a porcelánboltban tör, zúz a gyerek lelkében. Nem gondol bele, hogy ugyanazt teszi, amit vele tettek, és így ő sem más, mint akire haragszik. NEM VESZI ÉSZRE, HOGY VÁLIK ÁLDOZATBÓL TETTESSÉ, a gyermeke bántalmazójává! Még azt sem látja, hogy bánt!

Egy cél lebeg a szemei előtt, hogy könnyüljön, és ezt tűzön-vízen átviszi, mert szétrobban belülről az évek óta tartó növekvő feszültségtől, amit kifelé nem mutathat, mert elítélnék, mert szembesülnie kellene azzal, amitől retteg, hogy baj van vele, hogy ő a hibás, ő rossz.

 

Sem ez, de semmi más sem mentesíti az alól, amit a gyerekével tesz! Mert nem azért adta neki az életet, hogy a kiszolgáltatottságát felhasználva bokszzsáknak használja, hogy egyáltalán használja bármire is. A gyerek nem egy eszköz és nem lehet a szülőnek hatalma felette! Nem dönthet kénye kedvére, ahogy az önös érdeke épp kívánja. A gyerek nem a szülőért van!

Nem várhat semmit a szülő a gyerekének adott életért cserébe! Nem azért jött a világra, hogy funkciót töltsön be, hogy akár a gyerek adja a szeretetet, amit ő a saját szüleitől nem kapott meg, nem azért, hogy legyen, aki támogatja, ha történik vele valami, sem azért, hogy öregkorában tudjon kire számítani …!

 

Lehet, hogy te magad vagy a gyerek, de az is lehet, hogy szülőként ismertél magadra, tudd, hogy bárki is vagy, az egy állapot, egy helyzet, amin lehet változtatni, ha akarsz!

 

Kriszti