Nem könnyű nőként ma megállnunk a helyünket. Hogy miért?

Mert elférfiasodtunk. Ezt úgy értem, hogy átvettük az irányítást a munkában, magánéletben. Egyszerre vagyunk, nők, férfiak, anyák, apák, háziasszonyok, szeretők.

Valld be kedves Nőtársam, hogy ez igen fárasztó. Bebizonyítjuk, hogy megálljuk a helyünket nélkülük is. Igen, megálljuk. Megálljuk, ha az élet úgy hozza, hogy szükség van arra az ősi erőre, a jég hátán is megélünk.

De szükség van-e rá, hogy ezt az erőt a hétköznapokban is használjuk, elvéve ezzel a teret a Férfi elől?

Tudom, hogy nem leszek népszerű, de én úgy gondolom, Nőként, hogy mi vesszük el a lehetőségeket a Férfitől, és ezzel átvesszük a helyét.

A probléma ezzel az, hogy borul a család rendje.

A gyereknek valódi Apára és Anyára van szüksége. Nem nőies apára és férfias anyára. Az erő, a biztonság a Férfi ismérve, a Nőé a szeretet.

Igen, gyakran azt hisszük a férfi nem képes rá, hogy megadja, én mégis azt gondolom, hogy képes, ha kap rá lehetőséget és türelmet. Lehet, hogy épp a mi feladatunk vele szemben, hogy megadjuk a lehetőséget, hogy végre bizonyíthasson, mert eddig nem lehetett.

Tudod miért hűtlen a férfi a legtöbb esetben? Mert az új nő felnéz rá, mert ő még látja benne azt a Férfit, akit lehet, hogy te már nem.

Attól még erősek maradunk, ha visszaadjuk a Férfinek az őt illető helyet és mi Nőként mellé állunk, és támogatjuk.

Sok Nőre az írásom nem vonatkozik, de ha Te, aki olvasod dühöt érzel vagy elutasítást az írásommal kapcsolatban, akkor Rád igen. De ha igen, akkor is van lehetőséged. Lehetőség mindig van…, hogy átgondold és változtass.

„Ne előttem járj, mert nem tudnálak követni. Ne mögöttem járj, mert elveszíthetlek. Ne rajtam járj, mert érezném, hogy rám nehezedsz. Járj mellettem, hisz egyformák vagyunk”

Ha tetszik az írásom, örömmel veszem, ha megosztod. Köszönöm! Kriszti