Az önismeret egy nagyon fontos és egyben nagyon nehéz mérföldköve a határaink meghúzása.

Gyermekkorunkban az volt a legfontosabb, hogy elfogadjanak, hogy megfeleljünk, a családunkhoz tartozhassunk. De a dackorszak már a határokat kereste és feszegette. Így tanultuk meg mit szabad nekünk, azaz, hogy mennyit engednek meg nekünk. A nevelésünk során azt is megtanultuk, hogy mi mennyit engedhetünk meg másoknak és mennyit engedjünk magunkból, hogy másoknak megfeleljünk, hogy elfogadjanak. Gyakran csak azért tettünk meg bármit, mert elvárták, vagy csak mi éreztük, hogy szükséges ahhoz, hogy elfogadjanak.

A hozott mintáinkat csak tudatossággal tehetjük le.

De már felnőttél és ideje, hogy tisztában legyél vele hol vannak a határaid. Tudnod kell, amikor a másiknak igent mondasz és nem szívből jön, akkor saját magadra mondasz épp nemet.

Igen a kulcs, hogy tudd mikor kell már nemet mondanod nem más, mint az, hogy bármit teszel is, bármennyit teszel is, szívből teszed-e. A többi már nem Te vagy, hanem egy felvett viselkedési minta vagy megfelelési kényszer…stb., de nem Te!

És ha a „nemed” szívből jön az sosem bántó, ha a másik mégis rosszul érzi magát, mást vár el, az már róla szól, az az ő története.

A határoknak két oldala van. Nem csak a tetteidben kell meghúzni, hanem a másik felől is.

Ne csak arra figyelj te mit nem teszel meg, hanem arra is, hogy te mit engedsz meg, hogy veled tegyenek.

Mert ha engeded, hogy „bántsanak” ne akadj ki, hisz te engeded!

Te nem jelzed a másik felé, hogy állj, és ne tovább, nekem már nem fér bele. Elég.

És a másik jön és elveszi, megteszi vagy kimondja amit akar és nem biztos, hogy azért, hogy bántson, egyszerűen úgy érzékeli, hogy szabad, mert engeded.

A kulcs itt is, hogy annyit engedj, addig engedd, amig neked jól esik, ne tovább! A határozottság nem bántó! Tudni, hogy mikor mennyit bírsz el és a határt ott meghúzni becsülendő!

A házad körül is van kerítés, mint határ. Akkor és annak nyitod ki a kapudat, akit épp szívesen látsz.

Hát építs egy képzeletbeli csinos kis kerítést magad köré, na, de ne falat!, mert azzal sok-sok évnyi magányos munkát teremtesz magadnak, de lehet ez egy kis csengő is, csak épp olyat, ami jelez neked, ha már feladat a másik vagy ha az igened már nem könnyed.

Te hogy vagy a határaiddal?

És hogy vagy a nemmel?

Szeretettel, Kriszti

Szeretettel, Kriszti