Az egyik kedvenc Hellinger idézetem így szól:

„A boldogságom akkor lesz teljes, ha mindenki, aki a családomhoz tartozik, a szívemben helyet kap”

Számomra ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel ki kell békülnöd, és mostantól fülig érő szájjal ölelgetned és ódákat kell zengened róla, az színjáték lenne. Még arra sincs szükség, hogy szemtől szembe álljatok és megtörténjen a bocsánatkérés, mert ami a te szívedben és fejedben történik, nem valószínű, hogy ugyanaz zajlik le nála, hogy ő ugyanúgy érez és gondolkodik. Engedd meg neki, hogy ő azt gondoljon, amit akar és úgy érezzen, ahogy akar. Megváltoztatni a másik embert nem tudod, erre várni balgaság. És igazából még a másik ember sem kell hozzá, mert AZ A FONTOS MI VAN BENNED, VÁLTOZTATNI AZON TUDSZ.

Nem kell az idők végezetéig a sérelmeiddel, fájdalmaiddal élned!

Mert, ha arra a családtagodra gondolsz, aki a sérelmet okozta benned, és nem csak a fájdalmaddal, azaz magaddal foglalkozol, hanem MEGLÁTOD MÖGÖTTE AZ EMBERT, ŐT, A SORSÁVAL EGYÜTT, akkor látni fogod, hogy ott abban a pillanatban miért döntött így, miért cselekedett így. Rálátsz mennyire szól ez rólad.

Ez a valódi megbocsájtás. Felé és önmagad felé.

Ekkor esik le a béklyó a szívedről. Ekkor jutsz el oda, hogy nem a fájdalmadon keresztül, hanem a szíveden át látsz. Ekkor történik meg, hogy a sérelem helyét átveszi a tisztánlátás. Sok-sok önmunka, de ez lesz az a perc, amit sosem fogsz elfeledni!

E pillanatban válik a boldogságod teljessé, mert ő is helyet kap a szívedben.

Szeretettel, Kriszti