Ha gyermekkorodban nem kaptad meg a szüleidtől, amire szükséged lett volna, ott keletkezik egy hiány, amit természetesnek éltél meg viszonyítás hiányában, de az idő múltával a hiány el kezd növekedni. Az életedben előbb vagy utóbb, de megkapja a főszerepet, és minél inkább nem foglalkozol vele, annál jobban hatalmasodik el. A téged körülvevő emberek tükörként mutatják neked, amit többnyire bántásnak élsz meg, pedig egyetlen célja van, hogy az űr telítődjön az érzéssel, amire gyermekként szükséged lett volna.

Igen, elképesztően hangzik, hogy felnőttként egy ideát kutatsz …  

Jöjjön egy példa:

Kislányként apa figyelmére vágytál, de ő folyton dolgozott, ha épp nem, akkor pihent, töltődött, vagy bármit is csinált, de nélküled.

Már tudjuk, hogy apa személye nagyon fontos kislánya életében, hisz ő az első férfiminta. Ő mutatta meg mi az értéked egy férfi szemében, mennyire vagy fontos, mennyire számítasz. Apa azt is megmutatta férfiként erős-e és mennyire, hogy reagál a nőre, mennyire tiszteli. Egyáltalán képes tisztelni a nőt?

Kaptál egy képet magadról és hogy mire számíthatsz nőként. És ez felülírhatatlanná vált, pont annyira, ahogy megtanította Neked, hogy az asztal az asztal.

Már kislányként kiszúrtad azt a típusú fiút, amit apában láttál, de a tökéletes mintát, a legmélyebbet a férjed hozza, hisz ő tudott legjobban elvarázsolni, mint apa. Ő lesz az a férfi, aki az űrt, amit apa hagyott maga után, töltenie kell(!)! Lehet ő bármilyen, nem érdekes, mert funkciója van, olyannak kell lennie, amilyennek te szeretnéd. (és ez még tovább bonyolódik azzal, hogy Te is egy űrt töltesz nála, de ebbe most ne menjünk bele)

A kapcsolat elmérgesedik vagy kihűl, jön a válás. Önismeret nélkül a következő kapcsolat ugyanide jut, vagy beletörődésbe, de még többféle kimenet is lehet …

Családállítással rendbe lehet hozni apával, vagy bármely szülővel a kapcsolatot, nem kell fizikai síkon történnie, ez megmentheti a pár- illetve bármelyik kapcsolatodat!

Mindig a probléma gyökerét kell kezelni, (ahova célirányos kérdésekkel jutunk el) egyre mélyebben, hiába nem látszik, mert nincs a felszínen, különben a probléma egy másik ágon újra indul, erőszakosabban, hogy vedd már észre, hogy valamit mutatni akar Neked!