Miért kell elfogadnunk „rossz” tulajdonságainkat?

Addig, amíg nem fogadjuk el, azaz tagadásban vagyunk, addig és akkor, pont olyanok vagyunk, amilyenek nem szeretnénk lenni.

Vegyük példának ismét a makacsságot. Utálom a makacs embereket, és tagadom, hogy én is makacs lennék.

Attól, hogy tagadom én még makacs vagyok, de addig, amíg tagadom, a fókuszom a tagadáson van, és azoknak az embereknek az elutasításán, akiknél ez a tulajdonság zavar. Pedig valószínűleg több makacs ember is körül vesz, pont azért, hogy egy percig se feledjem el, hogy feladatom van a tulajdonság elfogadásával.

Ha elfogadom, hogy makacs vagyok, mert ez van, akkor már van ráhatásom magára a tulajdonságra, hogy mit is kezdhetek vele.

Mit hozhatok ki belőle.

Hogyan fordíthatom a javamra.

Így leírva nem tűnik nehéz feladatnak, pedig az. De minden munkának megvan az eredménye. És minden önmagadba fektetett munkával közelebb lépsz a kiteljesedésedhez, a boldogságodhoz.

Te hogy állsz a „rossz” tulajdonságaiddal?

Ha tetszenek az írásaim, köszönöm, ha megosztod. Kriszti