A nő akkor tudja elengedni a gyeplőt, ha érzi a férfiben az erőt, a biztonságot a stabilitást. Addig ő irányít, mutatja az utat a családnak, lehúzva a férfiről a gatyát.

Ez egy ördögi kör, hisz a férfi ahogy a nő férfias erejét érzi, azonnal a háttérbe vonul értetlenül és elengedi az irányítást, a nőért.

És elkezdődik az egymásra mutogatás.

Az én nézőpontomból egy személyiségváltozás veszi kezdetét, amit kellő tudatosság nélkül hosszútávon egy kapcsolat sem él túl, mert felcserélődnek a szerepek, kialakul egy hiány állapot. A nő erős férfire, a férfi gyengéd, nőies nőre vágyik.

Mindketten áldozatnak érzik magukat, ezért hajlamosak beleragadni a szerepükbe, a válásig.

(De valójában az igazi áldozatok nem ők, hanem a gyerekeik. Nem csak érzelmileg, hanem a kapott családminta végett is. Lásd napjainkat.)

Amíg áldozat szerepben vagy, amíg mást hibáztatsz, semmi sem fog változni az életedben.

Az igazi változás a tükörbe nézéssel kezdődik. Igen, ez nehéz. Teljes pálfordulás, a hülye férjedtől eljutni, a Te miben vagy hülyéig. Ez a saját felelősségvállalás, amikor szembesülsz a csapdáiddal, beleállsz az életedbe, vállalva a döntéseid, a tetteid következményét, megérkezve a valódi felnőttlétbe. Nehéz. De ez az út.