Amikor egy másik ember (bárki!) elmondja mit gondol Rólad, azt próbáld meg kívülállóként meghallgatni.

Hisz a másik sosem tudhatja, épp mi zajlik benned, milyen érzések és gondolataid vannak és hogy mit miért csinálsz. Ő a saját tapasztalatain, félelmein, hitrendszerein, mintáin keresztül gondol rólad valamit.

Így, amit ő VÉLEMÉNYKÉNT MEGFOGALMAZ az inkább SZÓL RÓLA, mint Rólad!

Sok sérelmünk, fájdalmunk van, amivel igen nehéz szembenézni. Ezért gyakran a saját hiányosságainkat, negatívnak ítélt viselkedési szokásainkat és tulajdonságainkat a másikra vetítjük, projektáljuk, mert egyszerűbb őbenne utálni, mint saját magunkban. Így tudjuk legkönnyebben levezetni a bennünk felgyülemlett feszültséget.

Amit többször gondolunk a másikról, minden egyes alkalommal megerősítve a gondolatot, egy idő után igazságként könyveljük el, ami már megingathatatlan, mert MÁR NEM HISSZÜK, HANEM TUDJUK milyen a másik.

De kérdem én, ebben hol van a másik?

Ha tisztán látjuk a helyzetet, mint egy filmrendező, a másik emberre osztod a gonosz szerepét és így Neked marad a jó, a hős. És itt van a kutya elásva, mert az egész nem szól másról, minthogy Te NEM LEHETSZ ROSSZ, Neked JÓNAK KELL LENNI!

Ez egy csodaszép ILLÚZIÓ, ÖNBECSAPÁS, ÖNÁMÍTÁS és egyben zsákutca. Ezzel a gondolkodással sosem látsz magadra őszintén. Hisz a másik elviszi a balhét.

A Te fejedben, de nem a valóságban!

És akkor itt térjünk vissza oda, hogy nézz kívülállóként arra az emberre, aki épp Téged minősít, mert ezzel a megértéssel könnyebb lesz magadat kívül helyezni és meglátni azt, amit a másik épp csinál.

És ha jó vagy önreflexióban, arra is rálátsz, amikor Te ítélkezel vagy véleményezel, minősítesz valakit, épp a saját negatív dolgaidat projektálod rá, amivel Neked van dolgod.

Jó munkát!

Kriszti