Annak, akit sosem szerettek (és sokkal többen vagytok, mint gondolnád) a legijesztőbb, ha egyszer megtapasztalja, hogy szeretik. És a legnagyobb feladat, hogy el tudja fogadni, hogy szeretik, hisz ő magát nem látja szerethetőnek, mert sosem volt erről tapasztalata. Nem, nem az öt szeretetnyelven, bullshit, az nem szeretet!

Csak a szeretet a szeretet!

Ijesztő, mert az elutasításoknak, a rád nem figyelésnek, a degradálásodnak, a verbális bántalmazásodnak, mind az az üzenete, hogy nem vagy fontos, nem vagy szerethető, nincs jelentőséged …. akár az is, hogy egy senki vagy!

És amikor jön valaki, aki lát Téged, olyannak, amilyen vagy, szerethetőnek, az rettenetesen félelmetes tud lenni, hisz ez a kép szemben áll azzal, amit 30-40-50 évig hittél magadról. Tulajdonképpen fenekestül felforgatja az életedet, kihúzza a lábad alól a talajt, amibe kapaszkodtál, még akkor is, ha minden imád ezért szólt. Paradoxon.

És jönnek az önigazolások…. Mindenbe belekapaszkodsz, hogy Te nem vagy hülye, Te nem lehetsz szerethető, bármennyire is vágysz rá. Jó eséllyel azok az emberek (családtagok, párkapcsolat, házastárs), akik eddig bántottak (bárhogyan is) már nincsenek melletted, ezért Te saját magadat kezded el bántani (ezt hívjuk önbántalmazásnak), ahogy a csövön kifér … ezt ne egy látványos dolognak képzeld el. Ooooo, nem kell annak lennie ...

Mint a kisvakond a föld alatt, aki ássa az alagutakat és néha felbukkan a felszínen … minél többször bukkan fel a felszínen annál zavaróbb, bántóbb a jelenléte … „de hülye vagyok”, „hát persze, hogy nekem nem sikerül”, „de ronda vagyok”, önmagad degradálása, önmagad feláldozása – nem tudsz nemet mondani, mindent egyedül megcsinálsz, a szenvedés … fizikai fájdalmaknál a „jó fájdalom”, mazoizmus stb. Semminek tűnik, mégis felemészt belülröl. Szó szerint.

Csak bántod magad, mert megszoktad, hogy bántanak … és észre sem veszed, mert ez az otthonérzés, a magányosság, a szeretetlenség, az elutasítottság, a fájdalom, a hiány … ez jelenti Neked az otthont, a biztonságot.

Ez az otthonérzés.

Neked ez a szeretet.

Eddig …! De Te döntesz!

Kriszti