Változás

 

Változni mindenkinek nehéz, nekem is. Egyik írásomban említettem is, hogy döcögősen indult az utam. A célom még nem volt egyértelmű, de a vágy már erősen megvolt bennem.

A biztonság érzése mindenkinek fontos, gyermekkori tapasztalatainktól függ a fokozata. A változásban nincs biztonság. Sosem tudjuk előre, hogy jól döntünk-e, jó-e, jobb lesz-e nekünk, így gyakran nem változtatunk. Maradunk a biztosnál, biztonságosnál, még akkor is, ha tudjuk ez már nem szolgál bennünket, sőt még akkor is, ha tudjuk, ez már nekünk nem jó.

 

Hogy miért?

 

Ennek több oka is lehet. Lehet olyan szülői tilalmunk, amit gyermekkorunkban kaptunk: „Ne mozdulj!”, „A járt utat, a járatlanért el ne hagyd!”

 

Igen, lehet, hogy a szüleinknek ez volt a megoldásuk, de ez a te megoldásod is, kedves Olvasó? Szeretem az ősi bölcsességeket, de nap mint nap felülvizsgálom megállja-e még a helyét az életemben.

 

Szoktál álmodozni, elgondolkodni, hogy mi lenne, ha… most ott lennék?

…ha azt a munkahelyet, szakmát választottam volna?

…ha igent, nemet mondtam volna?

…ha hallgattam volna magamra?

…és még ezernyi ilyen kérdést tehetnék fel.

Miről álmodtál gyermekkorodban?

Milyen családot, férjet/feleséget képzeltél el?

Milyen munkáról álmodoztál?

Az az ember lettél?

A helyeden vagy? Beteljesítetted az álmaid?

 

Én a belső változásban hiszek. Önmagam változtatásában. A szülői minták, programok újragondolásában. Kilépni annak az embernek a gúnyájából, aki másoknak akar megfelelni, hogy szeressék, elismerjék.

 

A saját döntéseimben hiszek.

 

A szabadsághoz vezető útban hiszek.

 

És Te? Te miben hiszel?

 

Ha tetszett az írásom, köszönöm, ha megosztod. Kriszti