Szeretem a szimbolikus értelmezést, mert őszintén, néha fájdalmasan, de megmutatja a valóságot, amivel nem akarunk szembesülni. Például amikor azt mondjuk soha nem leszek olyan, mint anyám vagy apám. Ez önbecsapás, mert már olyan vagy.

Ezért is fájdalmas és nehéz az önismeret, mert pont azokkal a dolgokkal szembesülünk, amik elöl menekültünk.

De mi a cél? Minél tovább igazán minőségi életet élni vagy homokba dugva a fejünket reménykedni a legjobbakban.

Bármilyen mélyre is dugod azt, amit nem akarsz látni a tested hordozza. És jelezni is fog, hogy terhes neki. Eleinte kicsi jelzéseket küld majd, ha nem reagálsz egyre nagyobbakat, egyre mélyebbről jövőket, majd az arcodba nyomja, hogy vedd már észre. Persze ignorálni mindent lehet.

Egy darabig.

A víz az érzelmek, érzések szimbóluma.

Testünk 70-80%-a víz, tehát érzés, érzelem és emlék …

Képzelj el egy hordót, amit töltesz vízzel. Ahogy telítődik a hordó a víz meg fogja találni a kicsi réseket, repedéseket és kifolyik rajta. A víznek, mint az érzéseknek is elsöprő ereje van.

A hordó telítődik és te az apró kicsi réseket fájdalomcsillapítókkal, nyugtatókkal, gyógyszerekkel, alkohollal, narkotikumokkal, bármivel, amit épp jónak látsz betömködöd, hogy a víz ne folyjon ki.

Természetesen a hordó zárt, pont, mint a tested. Az űrtartalma véges, így előbb-utóbb megtelik. És a víz csak folyik, folyik, áramlik a hordóba, ahogy naponta áramlanak feléd érzések. De nincs kivezetése. Mint, ahogy az elfojtott, mélyre dugott érzéseknek sem. Csak áramlik a testedben, szívedben és keresi az utat, ahogy a víz is keresi a kivezető utat …. de nem találja, mert a rések, azaz a fájdalom, ahol jelezné, hogy telítődik lezártad gyógyszerekkel vagy a bármivel.

És az idő halad …. a hordó feszül …. majd bámmmm ….. robban ….

… pont, mint a testedben.

Sokaknak annyira félelmetes a szembenézés, hogy még azt sem veszik észre, hogy homokba dugták a fejüket, hogy félelem van bennük és csak menekülnek.

De a robbanás ettől még nem marad el...