Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér...

Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér?

Vannak "bölcsességek", amik generációról generációra szállnak és egyszerűen kiver tőlük a víz. Na ez az egyik.

 

Te igazodj a takaróhoz és ne a takarót igazítsd magadhoz? Nehogy nagyobbat merj álmodni? Nehogy több merj lenni? És mihez, kihez igazodj? A felmenőkhöz? Ha apád ács volt, ne merj egyetemre menni, mert mi nem vagyunk olyan okoskák? Vagy ha mi szegények vagyunk neked se lesz több pénzed? Hát hogy lehetne! Hisz mi ilyenek vagyunk?

Csak oszd be azt, amid van és ennyi?

 

Ha többre viszed, mint én, szembesítesz saját kicsinységemmel. Ez is egyfajta elvárás. És sajnos többször találkozom ezzel a problémával, amikor a szülő nem büszkeségként éli meg gyermeke álmait vagy sikereit. Persze ez nem tudatos, hisz tudatosan egy szülő sem tenne rosszat a gyerekének.

 

A másik elvárás, hogy na te bizony csináld meg, mert nekem nem sikerült. Te menj egyetemre, te tanulj, mint a güzü, te legyél okos, te legyél szép, te legyél majd én megmondom milyen, te csak csináld. Váltsd valóra az álmaimat!

 

Vagy - Járt utat a járatlanért el ne hagyd!

 

Inkább szenvedj? Meg se próbáld, hogy jobb legyen, csak csendben törődj bele, mint én? Nehogymá' neked jobb legyen! Nehogymá' bátrabb legyél, mint én, mert akkor megint mivel szembesítesz?

 

A szülő azt adja át gyerekeinek, ami számára természetes volt otthon, amibe belenőtt, amit a szüleitől hallott. Ami a család hitrendszere. Ez így működik, nem is tud másként. A probléma az, amikor felnőttként eszedbe sem jut ezeket felülbírálni, hogy életed azon szakaszában érvényes-e, hogy TE magad ezt igaznak érzed-e, hogy NEKED ez jó-e, hogy TÉGED előbbre visz-e? Hogy egyáltalán ez hozzád tartozik e.

 

Mi a te hitrendszered, amit a gyerekeidnek adsz át?

 

Addig nyújtózkodj ameddig az álmaid engedik és ezt évről évre bíráld felül, mert lehet, hogy idővel még tovább érsz el!

És mit kezdj a járatlan úttal? Ez a te döntésed! Nem a barátnődé, nem a szüleidé, nem is a tótpistáé, mert ez a te életed. Csak te tudod mi a jó neked. Csak te ismered igazán magad. És csakis tied a felelősség. De rossz döntés nincs, csak döntés.

 

Szeretettel, Kriszti