Mostanában örömmel tapasztaltam, hogy egyre több férfi aktívan foglalkozik a gyerekével, sőt mindezt örömmel teszi. Nem látszat „jóapákat” láttam, hanem a játékba, az együtt töltött időbe belefeledkező apákat.

Megmelengette a szívemet.

Tudjuk, hogy az apa szerepe, jelenléte éppoly fontos, mit az anyáé.

Mert apa nélkül felnőni nem csak elvált szülők gyermekeként lehet. Az apa hiánya úgyis kialakulhat, ha az apa fizikailag jelen van. Vagy még úgysem, mert dolgozik kora reggeltől késő estig.

Ez a gyermekben egy életen át tartó bizonytalanságot, bizalmatlanságot, a biztonság hiányát okozhatja.

A lánygyermek hozzászokik, hogy apa nincs jelen, ha otthon is van, nem minőségileg vesz részt a család életében. A lány megtanulja mi a férfi-nő, az apa-anya szerepe a családban. Már a gyermekben is borul az egyensúly. A lányból, a női minta alapján erős nő válik, aki tudja, hogy élje az életét akkor is, ha nincs mellette férfi. A lánygyermek első szerelme az apa, ő az első számú férfi az életében, az első számú férfiminta. A társát és elvárásait e példa alapján fogja választani, mert ez válik természetessé, megszokottá, és biztonságossá. Sűrűn előfordul az is, hogy a férfiakban nem a férfit, hanem az apát keresi, mert tudat alatt kutatja, amit sosem kapott meg.

Ha apa nincs jelen, a fiúgyermek sem kap férfi mintát. Nincs, aki megerősítené az önbizalmát, aki tanítaná, bíztatná, férfiasan vigasztalná, aki átadná a tudását, tapasztalatait, hitét, férfiasságát, megmutatná a működést a férfiak világában. Aki megtanítaná mi a becsület, mi a tisztelet, mi az érték. Hogyan bánik a férfi a nővel. Hiányzik a fiú férfi gyökere. Nincs mire építkeznie. Túlteng a női energia vagy az elfojtott düh. Felborul a gyermekben az egyensúly. Elhatalmasodik a bizonytalanság érzése.

A gyermek szivacsként szívja magába szülei viselkedését. Még ha meg is fogadja, ő bizony másként fogja csinálni, nem tud megvalósulni, mert ezt a mintát szívta magába. Hányan megfogadtuk, hogy mi nem fogunk kiabálni a gyerekünkkel, majd azt vesszük észre, hogy pont ugyanúgy kiabálunk, ahogy szüleink tették. Pontosan emiatt a működési mód miatt nem sikerülnek a felnőttkori fogadkozásaink (pl: hétfőtől vagy január 1-től másként csinálom), mert csak az elme szintjén történik meg a változás igénye, de a múltbéli programozás odabent marad és tovább irányít.

Az apa hiánya pótolhatatlan. Bármennyire is szeretné az édesanya, sosem tudja az apai energiát, figyelmet, szeretetet, működési módokat átadni, csak azt, amit ő gondol vagy érez az apával kapcsolatban.

Apa nélkül felnőni egy életen át tartó űr betöltését jelenti, hisz hiányzik az egyik pólus. Hiányzik a szülői minta 50%-a, a gyermek egyik fele, a gyökere egyik fele. Stabil gyökerek nélkül nincs teljes élet.

Ezért a bizonytalan gyermek és felnőtt gyakran kapaszkodik, valamibe vagy valakibe, kialakul a függőség, ami a biztonság illúzióját kelti benne.

Szeretettel, Kriszti