Ki tudod adni a kezedből az irányítást? Átadni valaki, valami másnak és csak bízni, hogy minden úgy alakul, ahogy számodra előre vivő. Szándékosan nem írom, hogy számodra jó, mert úgy tapasztalom, hogy többnyire azt a jót vágyják, amit az elme diktál, de az előre vivő az, ami a belső, a felsőbb énnek jó, és az igen ritkán egyezik az elme kívánságával.

A bizalomba vetett hited milyensége is a gyermekkorodból fakad. Ott volt az első tapasztalásod, ami meghatározta további éveidet. Szabad-e bíznod, merhetsz-e bízni, ismered-e a bizalom megtartó érzését …. és hogy egyáltalán kiben bízhatsz? Kaptál-e ezekre a kérdésekre minőségi mintát vagy most felnőtt korodban tapasztalod ennek nehézségeit?

A bizalom hiányát.

Odakint és idebent.

Hisz nem csak másban nehéz bíznunk, saját magunkban, saját döntéseinkben is igen bizonytalanná válhatunk, még úgy is, ha egy cég irányítása van a kezünkben, ahol semmi gondot nem jelent a döntéshozatal, a magunkba vetett hitünk, de ahogy érzelmekkel találkozunk talajtvesztünk.

Mert az érzelmek visszavisznek oda, ahol sérültünk. Ezért oly fájdalmas az érzelmeinknek utat engedni, mert nem tudjuk mikor szakítják át a gátat… és válnak irányíthatatlanná.

Így válik a kontroll alapvető biztonsággá.

Kriszti