Csend

A tél a külső aktivitás helyett a bekuckózás, a lecsendesedés, a belső munkálatok ideje. Amikor csendben vagy, és a csend alatt az összes külső zaj kizárását értem, meghallod, megtapasztalod a saját belső világodat. Ami nagyon eltér mindattól, amit odakint láttál és gondoltál.

 

A valódi alkotás odabent kezdődik. Akár egy kreatív gondolat, érzés formájában. Odabent lakik az a te, aki a minőségi énedet adja. Kisgyermekként egy ideig egyek voltatok, de az ő sérülékenységével, őszinteségével, kíváncsiságával, nyitottságával a felnőttek többnyire nem tudnak mit kezdeni, ezért megtanultuk, hogyan kell jó mélyre rejteni. Annyira mélyre, hogy még mi magunk is megfeledkeztünk a létezéséről. Ugyanazzá a „felnőtté” váltunk, aki nem tud „vele” mit kezdeni.

 

De nélküle olyan vagy, amilyennek mások szeretnének látni. Egy buborék.

Az őhozzá kapcsolódás hiánya bizonytalanságot, magányt, ürességet hoz, majd az érzést: azt sem tudod ki vagy, mert már érzed, aminek eddig tartottad magad az csak egy gondolat.

 

És lehet, hogy ez a jelen? Az üresség, a magány, az automatizált, irányított élet? Ez az élet?

Hol van a szárnyalás, a könnyedség, az öröm? Odabent bezárva? Elvágtad a kapcsolatot. Te magad. Te döntöttél úgy, hogy nélküle megpróbálod.

Pedig nem kell más a találkozáshoz csak a lecsendesedés, az egyedüllét. A külső zaj kizárása. A csend.

 

Szeretettel, Kriszti