Nap, mint nap, percről percre döntéseket hozunk. Van, hogy kisebbet, van, hogy nagyobbat. De minden döntésünket mi magunk hozzuk. Ha nem is tűnik annak, csak napi rutinnak abban az esetben is. Még akkor is, ha kikérjük valaki tanácsát, akkor is mi döntünk megfogadjuk-e vagy sem. Ha úgy érezzük nincs választási lehetőségünk és kényszer hatásának tulajdonítjuk a lépésünket és abban az esetben is, ha nem teszünk semmit vagy nem lépünk.

Az is egy döntés.

Akkor is mienk a felelősség, ha valaki rábeszél minket valamire, mert a végső döntést, hogy elfogadjuk-e, megtesszük-e mi hozzuk. Így minden felelősség a mienk. Minden, ami a saját életünkkel kapcsolatos. 

Mi vagyunk a saját életünkért, döntéseinkért, lépéseinkért a felelősek!

Hibáztathatunk bárkit, a Sorsot, Istent, a szüleinket, az anyóst, a szomszédot, megtehetjük, mindössze annyi fog történni, hogy jól kiszúrunk magunkkal!

Kereshetünk kifogásokat, mert kifogás mindig van, ami egy gyors menekülő út lehet, de valójában ki vagy mi elől menekülünk?

És megy az idő….

Amíg nincs felelősségvállalás csak "dagonyázunk a sárban".

Ahelyett, hogy elismernénk a saját felelősségünket, tudatosítanánk, hogy most ez van, mert hiába dugjuk homokba a fejünket, attól még ez van!

Hozhatunk „rossz” döntéseket, hibázhatunk, bárki, bármikor és ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek rengeteget tanulhatunk hibáinkból, sőt fejlődést hozhat életünkbe, személyiségünkbe. A tökéletesség utáni vágyakozás zsákutca.

Tehát elismerjük saját felelősségünket, tudatosítjuk és elfogadjuk a helyzetet, ez önmagában már megnyugvást ad, hogy nem reménykedünk valami kibúvóban. És most már a megoldás vagy a továbblépés felé fordulhatunk.

Számomra a felnőttség ott kezdődik, amikor felelősséget vállalunk.

Amikor a dolgok nem velünk, hanem miattunk történnek, azodáig csak felnőttkorúak vagyunk.

"Azon a napon indulsz fel a csúcsra, amelyen teljes felelősséget vállalsz, és felhagysz minden mentegetőzéssel. O.J.Simpson"

Szeretettel: Kriszti