Nekünk nőknek a feladatunk és lételemünk a gondoskodás. Akkor érezzük jól magunkat, amikor a család rendben van. Ebben sem vagyunk egyformák, mindegyikünk más utat választ magának ehhez, de a végeredmény ugyanaz.

Most azokhoz a Nőkhöz szeretnék szólni, akik a gondoskodásban teljesednek ki. A családról való gondoskodás nekem is nagy erőforrásom, nincs is annál szívet melengetőbb, mint amikor mosolygós, boldog arcokat látok az üres tányérok fölött. Szeretem is kicsit túlzásba vinni. Szeretek odafigyelni szeretteim igényeire, hogy mindenki örüljön, ezért képes vagyok hadseregnyi mennyiséget és étlapnyi választékot készíteni. Majd leülni az asztalhoz és várni a dicséreteket…hmm...

A baj, mint általában, itt is a túlzásokban keresendő. Mivel a családot, baráti kört, vagy akinek éppen készülünk, hozzászoktattuk a mennyiséghez, minőséghez, választékhoz, ők egy idő után már nem különlegesnek és szeretetünk jelének élik meg, hanem természetesnek veszik. Megjegyzem joggal. A jóhoz könnyű hozzászoknunk/tatnunk.

Ezeseteben nekünk már nem fog annyi örömet nyújtani, mert elvárássá válik. Sőt, egy idő után teherként fogjuk megélni, hogy „te megcsinálod, hisz te úgyis olyan vagy”. Ha meg teher, előbb-utóbb jön a duzzogás és sértődés. Könnyen mártírrá válhatunk. Na, itt kezdődnek az igazi bonyodalmak.

Arról nem beszélve, hogy azzal, hogy adsz, adsz és adsz, felbomlik az adás-kapás egyensúlya. A másik, ha akarná sem tudná viszonozni, mert így már igen nehéz lenne egyensúlyt teremteni.

Kedves Nőtársam, most arra bíztatlak, csak annyit adj, amennyi szívből jön, amennyi jól esik, amennyit 1 év múlva is szívesen adnál, amennyiért nem várnál el semmit. Mert, ha már elvársz, bármit is cserébe, akkor már nem szívből jön, hanem talán csak azért, mert szeretnél jó lenni, jól érezni magad, és töltekezni.

Töltekezni még nagyon sok mindennel lehet, amivel magadnak adsz. A hobbiddal, zenével, tornával, meditációval, kreatívkodással, alkotással, tánccal és még ezer dolgot sorolhatnék fel, aminél biztos, hogy nem vársz el cserébe semmit. Ahol csak adsz, adsz, és adsz, magadnak. Boldoggá teszed magad, hisz ez, a Te feladatod! Nem más feladata Téged boldoggá tenni!

Ez nem azt jelenti, hogy holnap dobd be a konyharuhát és ebédfőzés helyett menj el futni, vagy Buddha pózban mantrázz! Keresd meg az egyensúlyt, abban, amit a családodnak vagy bármelyik szerettednek adsz és amit saját magadnak.

Mert fontos vagy! És magadnak Te kell, hogy a legfontosabb legyél!

Egészen biztos vagyok benne, ha holnap kicsit kevesebbet adsz, de azt fülig érő mosollyal, vagy akár dudorászva, a férjed is igen boldog lesz.

És Hölgyek, egy boldog Nő figyelemfelkeltő és szexi!

Mosolygós napot!