Legyen ez egy nátha, egy fájdalom valamelyik testrészben vagy egy komolyabb betegség. Látod-e miért kaptad? Vagy az összes figyelmed azon van hogyan mulaszd el? Elgondolkodtál-e valaha rajta miért pont te és miért pont most? Nem egy kétségbeesett kérdésként, hanem egy valós mély elmélkedésként.

Sok-sok évig úgy kezdtem a napom, hogy hajnalban elmentem futni. A futás után még edzettem egy órát, majd kezdődhetett nap. Nem tudtam másképp elkezdni a napom. Ha valami közbe jött és nem történt meg a napi energia leadásom egész nap nem találtam a helyem. Bomlott a rendszerem és nem tudtam mit kezdeni azzal a fölösleges energiával, ami a nap folyamán gyűlt bennem. Majd elkezdett fájni a derekam. A test tudatom 0 volt. Nem is érdekelt, az volt a fontos, hogy dekoratív legyek. Nem figyeltem a testem jelzéseire, csak használtam. Használtam az egóm megelégedésére. Akkor még ez volt a prioritás az értékrendemben. A fájdalom nem múlt, erősödött. Elnyomtam és csináltam tovább, néha bevettem 1 cataflamot. De a fájdalom győzött. Kiderült, hogy jó pár gerincsérvem lett. A futásról letiltottak. Helyette gyógytorna.

Dühös voltam. Dühös a testemre, hogy cserben hagyott, az orvosra, a gyógytornára, a pilatesre és a jógára, hogy lassú. Dühös voltam én mindenkire. Csak épp azon nem gondolkodtam el, hogy mit tettem én, hogy ide jutottam.

Aztán a testem, a fájdalom, a félelem lett az ébresztőm, majd az első tanítóm. Az értékrendem átalakult. Önmagammal szemben, az egyensúly (a testem, a belső fejlődésem és a helyem a való világban) lett a prioritás. Egyéni üléseimen meglepődve tapasztaltam, hogy a betegségek milyen változatos üzeneteket hordoznak. Leggyakrabban arra hívják fel a figyelmet, hogy felmenőink traumáit béklyóként hordozzuk és ideje lenne letenni, mert a terhe alatt összeroppanunk és még a gyerekeinknek is átadjuk. A betegség, a fájdalom nagyon jó útmutatóm volt és mára már ki tudom mondani, hogy hálás vagyok neki, mert látom milyen minőségi változásokon ment át az életem, így jómagam.

Ha a tüneteket kezeljük, azok a kezelés hatására eltűnhetnek, de ha a gyökér kezeletlen marad, egy újabb tünet egy újabb helyen újult erővel jön figyelmeztetni, hogy mutatni szeretne valamit. A tüneti kezelés olyan, mintha kinyírnád a postást, aki a csekket hozza, ha nem akarsz egy számlát befizetni.

Minden tünet és betegség tanítani akar valamit!

Nincs más út, felelősségvállalás az életedért vagy a postás.

Szeretettel, Kriszti