Határt húzni a családtagjainkkal a legnehezebb, és teljesen mindegy, hogy szülő vagy gyerek szerepben vagy-e. Mindkettő nehéz.

Amikor felnőtt gyerekként szeretnél határt húzni, mert például a szüleid anno nem vették figyelembe, hogy egy külön individuum vagy, jár a magán szféra, lehetnek jogaid, meghúzhatod a határaid, ha tudtad volna, hogy létezik határod…!

Így, hogy már tudod, mondhatod, (ami számodra már kellemetlen, vagy nincs kedved hozzá) hogy NEM. Ez az a szó, amit már kisgyerekként sem tűrtek Tőled, na de most…?!

A határhúzás lényege, hogy megmutasd Te egy másik ember vagy, akinek szükségletei, igényei VANNAK és LEHETNEK is!

A házad körüli kerítés sem más, mint határ a külvilág és Te közötted. Azért van rajta kapu (vagy ajtó a lakásodon), hogy eldönthesd kit engedsz be rajta, kit nem, mikor igen, mikor NEM és ami még nagyon fontos, hogy mennyire!

És amikor szülő vagy?

Hmmm…!

A mostani szülő generációnak talán ez a legnagyobb kihívása. Meghúzni a gyereknek a határt, azaz kimondani, hogy NEM! Tapasztalataim alapján, többnyire ez fordítva történik, a gyerek húzza a szülőnek, a szülő pedig elfogadja, mert fél. Fél, hogy a gyereke nem fogja szeretni őt.

Pedig talán ez a legnagyobb hiba, amit elkövethet. A gyereknek a biztonságot a határ adja. Onnan tudja mit tehet és mit nem. Neki feladata, hogy feszegesse a határokat, hogy lássa bízhat-e a szülőben. És itt bukik minden! Mert ha nem kap NEM-et, elveszik. Úgy érzi nincs biztonságban és neki kell a tettek mezejére lépnie. Megnyomorító teher …

Visszafordítani nehéz, mert a gyerek személyes sértésnek veszi, ha NEM-et kap válaszként, és addig ostromol, támad, feszeget, amíg Te meg nem adod magad! Ám hiába tartasz ki hetekig! Egyszer elbuksz és azonnal visszaesel a kiindulási pontra.

Pedig szülőként jogod van a saját életedhez, DE neki is joga van a gyerekkorához! És ennek a kulcsa nálad van!

Nem vagy a gyereked szolgája, nem az a feladatod, hogy minden percben boldoggá tedd, megkönnyítsd az életét és erőn felül megadj neki mindent. És nem kell kompenzálnod sem, semmit! Úgysem tudsz! A Te feladatod, hogy felkészítsd az életre, ami nem sétagalopp, pláne ha elkényezteted.

A SZERETET, szülőként is, ha JÓL SZERETSZ! Ami semmi esetben sem az ajándékokban, pénzben, kényeztetésben, etetésben és a kiszolgálásban mutatkozik meg! A szülőség nem jár a saját életed feladásával!

Nem veszítheted el a másik szeretetét, amiért határt húzol, ha igazán szeret és nem csak használ!

Ha tényleg szeret, akkor tisztel. Ha tisztel el fogja fogadni, hogy Te is ember vagy a saját szükségleteiddel, a saját életeddel.

A kérdés, és teljesen mindegy, hogy szülő vagy gyerek vagy, TISZTEL?

Kriszti