Sok-sok éven át egy tudatos és tudattalan célom volt, hogy jó legyek. Sokan vagyunk így. Talán, mert azt szoktuk meg gyermekkorunkban, hogy akkor vagyunk észrevéve, ha úgy viselkedünk, ahogy elvárják tőlünk. Ez az a működés, ami nem csak a gyerekkorunkat, hanem a felnőtt létünket is végig kíséri. Lessük a másikat, hogyan és mit kell csinálni ahhoz, hogy emberszámba vegyenek. 

Pedig jó igazán nem lehetsz másnak sosem, ha őt figyeled, ha neki akarsz megfelelni, ha feladod azt, aki vagy. Hisz a jóság benned van és mindenki mástól független. Csak van. És ha elrejted, és nem azt adod a szíveden keresztül, hanem az elméddel kreálsz valamit, amit a másik elvár, azzal becsapod őt és saját magadat is. Kettőtök közé helyezel egy jó nagy falat, ami mögött ő nem lát Téged.

Jónak lenni talán nem más, mint adni azt, amid van. Mint a zöldséges, aki kipakolja a portáljára az áruját és így bárki el tudja dönteni a kínálat neki jó e vagy sem, és ha jó, akkor ott ragadhat, elidőzhet, amíg mindenkinek jól esik.

Ha feladod önmagad és a megfelelést választod, feladod azt a szabadságot is, ami az egyenrangú kapcsolódással jár. Hisz bármiféle feladásnak alárendelődés a következménye, amiből igen hamar konfliktus lesz, mert mindkét fél olyat tesz, amit valójában nem szeretne. Nincs egyensúly.

És ha szimpla fizikával nézzük egy mérleg segítségével, valaki mindenképp alul marad és a szintkülönbség miatt nem is látjátok egymást.

Kívülről nézve bazi egyszerűnek tűnik, de benne lenni akár sok-sok évtizede és felülírni a megszokott működést már nem ilyen egyszerű, DE LEHETSÉGES! És az a rossz hírem, hogy enélkül lehetetlen egy szeretet alapú egyenrangú pár- vagy bármilyen kapcsolat!

A megújulás számomra azt jelenti, visszatérni önmagam csonkítatlan, EREDETI változatához.

Kívánhatok az új évre Neked bármit, de csak Rajtad múlik milyen lesz!

Kriszti