Amikor belenézel egy férfi szemébe, érdemes megnézni milyen drágakőként látod magad benne? Egyáltalán drágakövet látsz vagy aranyat, ezüstöt, tán azt sem? Csillog-e az a szempár, amikor belenézel?

Talán nem mondok újat, ha azt állítom Te alapjában egy gyémánt vagy. Nem lehetsz más! Hisz mindenki így indul útnak, csak idő közben elhitetik vele, hogy értéktelen, és sajnos hajlamosak vagyunk is elhinni, hisz a számunkra legfontosabb emberek láttatják ezt velünk.

Már említettem, hogy egy kislány életében apa az első férfi, így az apa szemében látott drágakő megalapozza önmagunk értékét.

Ha apa gyémántként, kincsként, felbecsülhetetlen értékként kezelt bennünket, akkor életünk férfija is minden bizonnyal megfog becsülni, mert nem adjuk alább! Addig keresünk, amíg ugyanazt a csillogást nem látjuk, mint anno apa szemében. És ez így van rendjén, mert ami jár, az jár!

De mi van akkor, ha apa nem látta bennünk a kincset, ha apa aranynak, ezüstnek, istenneadja bizsunak látott bennünket?

Akkor megelégszünk azzal a fénytelen szempárral, aki mellett az értékünk igen alacsony. És elhisszük, hogy ezek vagyunk mi, sőt azonosulunk azzal az érzéssel és tudattal, hogy eldobható, ócska bizsuk vagyunk …

Amikor abban a tudatban éled az életed, hogy ez így van, folyton bizonyítani akarsz, megfelelni, jónak lenni és ezért kemény árat fizetsz, hisz sosincs vége, mert senki sem lesz apa, akinek a szemeiben a csillogást várod. Csak keresel, és keresel miközben felőrlöd magad ...

De nem lehetsz olcsó bizsu!

Mindannyian gyémántok vagyunk!

És amikor eljutsz odáig, hogy ezt a legmélyebben is elhiszed (és itt az önmunka), már látod az értékedet, meg fogod találni azt a szempárt, akiében gyémántnak látod magad, akié csillog, amikor Rád néz! Hisz a másik szeme tükörként mutatja Te minek tartod magad!

Mindez csak rajtad múlik!

Eldobható, pótolható olcsó bizsu vagy csillogó gyémánt vagy?

Kriszti