Ki az első az életedben?
A gyereked, a férjed, a szüleid, a munkád, a kutyád?
Nincs rossz válasz, hisz mindegyik tanít valamire. Igaz nagy kerülőúttal, ámbár sok-sok tapasztalattal, eljutsz végül saját magadhoz.
Azt vallom, hogy saját magunkat szeressük a legjobban, saját magunkat tegyük az első helyre. A repülőgépen is saját magadnak kell az oxigénmaszkot először feltenni és nem a gyerekednek, hiszen, ha történik veled valami, nincs aki neki feltegye, aki gondoskodjon róla.
Nem önzés szeretni magad! Akiről azt gondolod, hogy önző, mert mindig minden helyzetben magát teszi az első helyre és róla szól minden, az nem önszeretet, az, az (ön)szeretet hiányának az erőszakos és manipulációs pótlása.
Ha a másikat magad elé helyezed, annak az az üzenete, hogy ő fontosabb saját magadnál. Őrá igent, magadra nemet mondasz. Az ő szükségletei fontosabbak a sajátodnál.
Gondoltál-e már rá, hogy ilyenkor áldozat szerepbe teszed magad? Mártírkodsz.
Az áldozatkészségedért cserébe vársz valamit. Elismerést, kedvességet, hogy észrevegyenek, oda figyeljenek rád, szeressenek. Ez megint nem a szeretetről szól, hanem a gyermekkorból eredő hiánypótlásról.
Aki szereti magát sugárzik, a külsejétől, testalkatától függetlenül.
Ha szereted magad a határaidat is könnyedén húzod meg és te is tiszteletben tartod más határait.
Tiszteled magad. Így mások is tisztelni fognak.
Az önbizalmad is stabilizálódik. Nem lesz pótcselekvésekre szükséged, mert rendben vagy magaddal. Tudod mire van szükséged, és ezt már nem kívülről várod, hanem megadod magadnak.
Tanítsd meg magadnak azt, amit eddig nem tanultál meg, miért és hogyan szeresd magad. Ha magaddal rendben vagy, már másokban is meglátod a szerethetőt, mert mindenkiben van valami, amiért érdemes és lehet szeretni.
Szeretettel, Kriszti