Megalkuvás, önfeladás
Lehet-e kompromisszumok közt, megalkuvásokkal leélni egy életet?
Persze! Sokkal több ilyet látok, sőt…
És én is majdnem ezt csináltam. Mert féltem! Féltem az egyedülléttől, az anyagi nehézségektől és amiről nem tudtam, a társadalmi megítéléstől is! Nőként felvállalni 50-esként a szingliséget, az árral szemben úszást? Hát hülye vagy te?
Sokan a „biztonságot” választják, mert ez tűnik a jobb megoldásnak, hogy nem marad egyedül öregkorára, hisz kinek kellene már vagy mert együtt építették fel a jelen anyagi helyzetet, vagy mert kényelmesnek tűnik, pedig szorít a cipő, húúú, de szorít néhol.
De lehet úgy tenni, mintha …
Nem tanultunk meg bátornak lenni! Kimondani a véleményünket! Elfogadni, hogy nekünk is lehet jó, nem csak behúzott vállakkal, bezárt mellkassal, fájdalmakkal, betegségek közepette tűrni, hogy hátha jobb lesz. Mert ebbe szocializálódtunk bele, a reménybe, hogy hátha … az idő megoldja!
Az idő megoldja igen, hogy elmenjen feletted az élet, anélkül, hogy élnél, anélkül, hogy tudnád mi az élet, mert csak a túlélést ismered!
Ezt láttam én is. És azt hittem akkor leszek jó, ha én is így csinálom! Kinek? Kinek lenne fontosabb a saját életem, mint nekem?
Ugye nem gondolod, hogy bárki lemond a saját jójáról a Te jólétedért? Legfeljebb a mártírok, akiknek a célja saját áldozatiságuk elismertetése, de háromszor annyit vesz el Tőled, mint amennyit kaptál, legalább.
Mindenki önhasznú. És ezzel semmi baj nincs, ha emögött a win-win helyzet a cél!
Kriszti 