Miért kell elfogadnunk "rossz" tulajdonságainkat?

 

Miért kell elfogadnunk „rossz” tulajdonságainkat?

 

 

Addig, amíg nem fogadjuk el, azaz tagadásban vagyunk, addig és akkor, pont olyanok vagyunk, amilyenek nem szeretnénk lenni.

 

Vegyük példának ismét a makacsságot. Utálom a makacs embereket, és tagadom, hogy én is makacs lennék.

Attól, hogy tagadom én még makacs vagyok, de addig, amíg tagadom, a fókuszom a tagadáson van, és azoknak az embereknek az elutasításán, akiknél ez a tulajdonság zavar. Pedig valószínűleg több makacs ember is körül vesz, pont azért, hogy egy percig se feledjem el, hogy feladatom van a tulajdonság elfogadásával.

 

Ha elfogadom, hogy makacs vagyok, mert ez van, akkor már van ráhatásom magára a tulajdonságra, hogy mit is kezdhetek vele.

Mit hozhatok ki belőle.

Hogyan fordíthatom a javamra.

Így leírva nem tűnik nehéz feladatnak, pedig az. De minden munkának megvan az eredménye. És minden önmagadba fektetett munkával közelebb lépsz a kiteljesedésedhez, a boldogságodhoz.

 

Te hogy állsz a „rossz” tulajdonságaiddal?

 

Ha tetszenek az írásaim, köszönöm, ha megosztod. Kriszti