Önzőség vs önzetlenség

Nem szeretem az önző szót, mert kapcsoltunk hozzá valami mély negatívizmust, a gonoszt. Inkább az önhasznú, ami közel áll hozzám.

Az önhasznúság az emberiség fő jellemvonása. Igen, Neked is. Te is önhasznú vagy önző vagy. És ettől nem vagy rossz ember.

Minden szándékunk mögött ott áll a saját érdekünk. Mindegyik mögött.

Akkor is, ha a gyerekednek gumicukrot veszel vagy csokoládét és ezzel az elveid ellen teszel. Mert a gyermeked öröme, csillogó szeme kárpótol a bűntudatért, azaz magadnak is örömet okozol.

Vagy amikor a kiskutyád vagy cicád megbetegszik és elviszed az orvoshoz, persze „milyen ember, aki nem ezt teszi”, de azért a kis állatod mellett önmagadnak is jót teszel.

És még sorolhatnék ezer példát önhasznúságunk bizonyításaként…. hisz minden tettünk mögött ott állunk mi, azaz az Én.

 

De a lényeg, hogy elfogadjuk, és önmagában az elfogadás már nagy terhet vesz le rólunk és talán a másikra is másképp tekintünk eztán.

 

Minden tulajdonságnál, bár itt különösen fontos a mértékletesség, és a másikra való figyelés. Úgy okozz önmagadnak örömet, hogy az a másikat ne bántsa. Minden esetben törekedj a win-winre, az adok-kapokra.

Mint ahogy a gyermek örül a gumicukornak, csokinak, a házikedvenc a gondoskodásnak…és te az ő örömüknek.

 

Na, de az önzetlenség valójában önzetlenség vagy már önfeláldozás?

 

Mert amíg szívből jön addig neked is örömet okoz, tehát van benne önhasznúság, de ha már nem szívből jön az már önfeláldozás. Már többet adsz magadból mint, amennyi jól esne. Már átléped azt a határt, amit a szíveddel már meghúztál. Ennyi és ne tovább, ennyit tudsz szeretettel adni.

Tehát légy bátran önmagad, és csak szeresd magad, miközben a másik is csak kap.

 

Szeretettel: Kriszti

 

Fotó: Pinterest