Sokáig azt gondoltam én nagyon tudok szeretni, majd az önismereti munkám során, rádöbbentem, hogy eddig nem is tudtam mi a szeretet. Ezt az érzést, hogy „nem is tudtam eddig mi a szeretet”, azóta már sokszor éreztem, és most már tudom, hogy még fogom.

Sok mindent hívunk szeretetnek vagy annak megnyilvánulásának, gondoskodást, dicsérő szavakat, kisebb-nagyobb ajándékokat, érintést, minőségi együtt töltött időt, mint 5 szeretet nyelv. De valójában ez szeretet?

Szeretet az, ha valakinek mindent megfőzök, majd mártírkodom, vagy verbálisan bántalmazom? Például az anya/apa a gyermeket? Vagy megdicsérem, mert jó jegyet hozott az iskolából, tehát teljesítette az egyik elvárásomat. Ez szeretet?

Megveszek neki mindent, amit kér, néha még az anyagi kereteimet is meghaladva, de hagyjon engem békén telefonozni, beszélgetni, na meg egyáltalán …. Ez szeretet?

Simogatom, megölelem, mert olyan szép, olyan cuki és nekem is szükségem van egy kis ölelgetésre, közelségre, mert sosem kaptam meg senkitől … És ez szeretet?

Hétvégén együtt a család, elmegyünk állatkertbe, de gyere ide, ne csináld, halkabban, már megint pisilned kell, edd meg, mert nagyon drága volt, nem bírom … hmmm ez szeretet?

A szeretet hiányát nem lehet kompenzálni semmivel!

És mégsem tudod másképp csinálni, mert ez a minta az, amit magadba szívtál. Ha pont ellenkezőképpen csinálod, az bármilyen fura is, ugyanúgy mintakövetés. Az önismeret erről szól, hogy minden olyan tulajdonságot, viselkedést felismerj, ami valójában nem te vagy és szép lassan önmagaddá válj.

Ehhez remek eszköz a családállítás, ahol, állításkérőként és képviselőként is minden alkalommal közelebb jutsz önmagadhoz és megismerkedsz azzal az érzéssel, amit én szeretetnek hívok.

Szeretettel, Kriszti