Szülőként hajlamosak vagyunk annak a gyerekünknek több figyelmet adni, akit elesettebbnek, gyengébbnek gondolunk a talpraesettebbel szemben. Talán az elesettebbel könnyebb is a dolgunk, mert ő jóval hajlamosabb szófogadóbbnak lenni. Az ő áldozata valljuk be jócskán megkönnyíti a feladatunkat.

De bele sem gondolunk milyen ellenségeskedést szül ez a két testvér között (is), hisz az életrevalóbb, általában a nagyobb, az első, mennyivel kevesebb figyelmet kap, mert ő úgyis meg tudja oldani, ő erős, ő a jég hátán is megél, hisz ő az első. (És ez lehet a saját első szülött gyerekünk vagy akár jómagunk.)

Pedig pont ez a gyerek az, akivel jóval nehezebb lesz, mert nem tudja mással felhívni magára a figyelmet, mint lázadással, hangoskodással, ellenkezésekkel. Semmi másra nem vágyik, mint az őt megillető szeretetre és figyelemre, amit a másik megkapott, de ő nem. És ezt az attitűdöt viszi is tovább, a párkapcsolatába, is. Tényleg ő az, aki a jéghátán is megél, mert egy igazi túlélő, de nagyon magányos és ki van éhezve a szeretetre!

És éhezőként érkezni egy párkapcsolatba már rengeteg elvárást szül. Az elvárások pedig borítják az egyensúlyt, a harmóniát. Hisz egy éhező nem igazán tud adni, nincs miből, viszont sóvárog, hogy kapjon. Eleinte, ha nem is, később tömérdek feszültséggel jár, ami érthető, hisz a másik félnek nehéz úgy adni és adni, ha nem kap vissza, max morzsákat. Nincs áramlás. Elakad az energia.

Tehát adott a feszültség a testvérek között, így a szülők között is és az egész családban.

Ez az egyetlen egy (!) hiba, már egy állandó feszültséget generál. És mint a dominó, ha egy borul, borítja a többit is. A vér szerinti családot, majd a felnőtt létünk párkapcsolatát, családját.

És csak a képzelet szab határt milyen egy olyan családba születni, ahol apa vagy anya (vagy akár mindkét szülő) szeretet éhező, és nem tud adni. Jajjjj!

Mi mást is írhatnék így egyetlen hiba láttán, minthogy az önismeret, a személyiség- és önfejlesztés a mai világban elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet élhessünk.

Hmmm….. Örülök, ha megosztod velem, ha másképp gondolod.

Kriszti