Ez a kérdés mindkét fél fejében meg-megfordul a mélyebb időszakokban. Mert manapság a válás nyújtja a könnyebb utat, pedig nagyon gyakran fölösleges. Még akkor is, ha azt gondoljuk vége a kapcsolatunknak, mert a másikkal ezernyi probléma merül fel, ami megoldhatatlannak látszik. Ez nagyon sűrűn nem így van. A házasságok nagy része menthető, csak egy „kis” energiát kell belefektetni, ami néha nem könnyű.
Könnyebb egy új kapcsolat, aminek az eleje csupa varázslat, hormonbomba, rózsaszín köd, stb. ….. De az új kapcsolatban is igen hamar ugyanolyan problémákkal szembesülsz, ha az előző kapcsolatodban nem dolgoztad meg az ott kialakult káoszt. De az önmunka nem jellemző. Általában a könnyebb utat választják, azt remélve, majd az új jobb lesz. De nem. És tudod miért? Mert nem csak ő, te sem változtál.
Régen, míg a házasság egy gazdasági szövetség volt, a párok, ha jól akarták érezni magukat kerestek és találtak is szerethetőt a másikban, hisz mégiscsak együtt élik le az életüket, ugyan hozzák már ki belőle a legjobbat.
Nagymamám, amikor nőiesedni kezdtem, két jó tanáccsal látott el. Az egyik, hogy ne szerelemből menjek férjhez, mert a szerelem úgyis elmúlik és akkor látom meg majd kit választottam. A másik, ha mégse úgy döntenék, akkor olyat válasszak, aki engem jobban szeret, mint én őt, úgyis idővel meg fogom szeretni, hisz nincs más út.
Persze nem fogadtam meg a tanácsait.
Ma már érzelmekkel, szerelemből választunk párt, amivel semmi baj nem lenne, ha nem álmodnánk mindenféle tulajdonságot a párunkra, ami persze neki nincs, de a hiányunkat remekül feltöltjük a rózsaszíncukroshormondús időszakban és még el is hisszük, hogy ez a valóság. Persze 1-2 év alatt kiderül, hogy ő nem az a herceg, akit megálmodtunk, hanem egy hús-vér ember, aki tele van hibákkal, pont, mint mi.
Össze kéne csiszolódni. Nem a társunknak kell hozzánk csiszolódni!
Nem csak hiszem, a tapasztalataim is azt mutatják, ha az egyik fél, például Te, segítséggel (a probléma fenekére egyedül lenézni támogatás nélkül én nem ajánlom!) tisztán kívülről ránézel a kapcsolatodra, egészen mást fogsz látni, mint odabentről az érzelmekkel átitatva. Így tudsz tiszta fejjel, reális, felelősségteljes döntést hozni az életedről, a közös életetekről és gyerekeitek életéről.
Szeretettel, Kriszti