Az elmúlt héten táborban voltam. Nem újabb technikáért mentem, hanem az eddigi tudásom és tapasztalataim integrálásáért. Végérvényesen önmagamba, majd a hétköznapokba. Egy új nézőpontból láttam rá a hétköznapok fontosságára, ami lényegében az életünk javát teszi ki. Hisz egész héten a hétvégét, egész évben az ünnepeket, a nyaralást, pihenést várjuk. Mindig várunk valamit. Tulajdonképpen túléljük a hétköznapokat, ami az életünk köbö 75%-át teszi ki. (A túlélésnél rendkívüli stresszhelyzetben tartjuk a testünket)

A szürke hétköznapok. De miért szürkék a hétköznapok?

Mert azzá tesszük. Monotonná. Érzelemmentessé. Hangsúlyozom mi tesszük szürkévé, unalmassá, kényszerré. Mert a cél, nem az, hogy jól érezd magad a munkahelyeden is, hanem hogy legyél hatékony, gyors, keress minél több pénzt és minél előbb legyen vége a napnak (mint a munka szinonimája). Tulajdonképpen nap, mint nap kiégeted a fizikai vagy az intellektuális kapacitásod. Kiégeted magad. Ez is egyfajta robot üzemmód, amíg megálljt nem parancsolsz és tudatosan szembe nem nézel azzal, hogy egy géppé váltál. És valójában boldogtalanná.

Vagy erre vágytál gyermekkorodban? Mert a gyerekeknek a hétköznapok is örömteliek. Nekik az a fontos, hogy a kis szeretetbödönkéjük folyamatosan tele legyen és minden rendben is van.

Mihelyt a hétköznapokba tudatosságot viszel, a saját kezedbe veszed az életed irányítását, és már a hétköznapokban is elkezdesz élni, rengeteg időt nyersz.

Ahogy megismerem önnön működésemet, ahogy felismerem az engem körülvevő játszmákat és észreveszem, amikor manipulálni akarnak, képes vagyok arra, hogy én döntsem el miben veszek részt és miben nem.

Így válik az élet, a hétköznapok játékká. Mert közben jól tudom érezni magam.

Szeretettel, Kriszti